MoOoR

Beteg vagyok. Megint. :(
Furcsa mód nagyon sokszor vagyok beteg. Ez nem jó dolog…

Oké, oké, eddig rá lehetett arra fogni, hogy nem viszek be elég vitamint a szervezetembe, az immunrendszerem K.O., ezért nyelek be minden vírust. A fél évvel ezelőtti betegségem óta viszont naponta multivitamin pezsgőtabletta, vagy Ca, vagy Mg, sőőőt igyekeztem naponta legalább 1 gyümölcsöt, vagy zöldséget elfogyasztani, hogy erősödjek. Nem. Ismét felütötte a  fejét egy vírus/baci, ami ledöntött a lábamról.

Rendben, persze, hogy mindent elkapok, semmilyen testmozgást nem végzek! Erre a hónapra vettem egy bérletet az egyik helyi konditerembe, ami a legkorszerűbb gépekkel van felszerelve, és szeretek is oda járni, csakhogy nem tudok, mivel mióta megvettem a bérletet, 2-szer sikerült hosszabb időre távol maradnom mindenkitől, ugyanis ismét beteg vagyok – ma is.

Hétfőn “Így jártam anyátokkal”-t néztem, és sikerült megtanulnom Lily-től, hogyha gyomorbajunk van, csak annyit mondunk: “Nem vagyunk jól” – különben az emberek elképzelik! Csakhogy ezt rajtam kívül senki nem értette, tehát így hangzott el a legtöbb beszélgetés:

- Szia!! Mi a baj?
- Nem vagyok jól.
- Jó, jó, de mi a baj?

Most komolyan azt várják az emberek, hogy írjam le nekik, milyen undorító módon távozik belőlem a cuccos alul és fölül? Legszívesebben rávágnám az ilyenekre, hogy: HÁNYOK ÉS FOSOK HA ENNYIRE ÉRDEKEL! – De helyette “elegánsabban” fejezem ki magam:

- Émelygek, és megy a hasam.
- Szóval fosol?? :DD

-.-”

Komolyan nem értem, mitől van. Míg a megfázások okát gyakran fel tudom idézni: tegnap este nem vettem zoknit, jóhogy tízpercenként járok mosdóba… De amikor egy héten keresztül “nem vagyok jól”, és még a doki sem tudja megmondani, mi a bajom, akkor azért felmegy bennem a pumpa. Mert ha rá lehetne fogni a stresszre: akkor már a második iskolamentes napon meg kellett volna szűnnie! De neeeeem…!

El vagyok keseredve, mivel ez a legjobb évem, igazán nem akarok belőle egy percet sem elhalasztani (pláne, hogy imádom az osztályt), és felidegesít /majdnem csúnyát írtam/, hogy nem lehetek velük! :’(

Viszont jó oldala is van: olyan fordult elő velem ezalatt az egyhetes diétán, ami eddig sosem: meglátogattak!! :DD
Kitti (akié az egyik leglátogatottabb blog), és Ella voltak olyan édik, hogy eljöttek, és elhozták nekem a leckét! Nagyon meghatódtam. Ó, és még sütit is hoztak nekem! :)) Imádom őket!

U.i.: elhatároztam, hogy megváltozom egy picit. Ezalatt azt értem, hogy igyekszem ízesebbre venni a figurát, ami a következőket takarja:

- leszokni a csúnya beszédről
- elmenni logopédushoz, hogy rendbe rakja az “sz”-betűim
- elkezdeni készülni az érettségikre: rendet rakni a tankönyveim között, mi az, ami kell még, mi az, ami padlásra mehet
- nyelvvizsga komoly tervbe van véve: most már tényleg meg kéne csinálni /egy baj van ezzel, hogy tavasszal volt a kezemben utoljára német könyv/
- többet olvasni – és ezalatt szépirodalmat értek – nem csak magyart!
- többet gyakorolni a médiával kapcsolatos dolgokat – film felvétel, vágás, stb… ja és megtekintés is! felütni az “1000 film amit látni kell” könyvet, és elkezdeni

Egy a baj mindezzel: nem tudom okosan beosztani az időmet. Fogászatra is áprilisban kellett volna már mennem, de a mai napig nem jutottam el. Szégyellem magam, de ez van… Nem baj, van egy listám, szabjunk egy határidőt: szalagavató? Áh, nem… Karácsony! Az megteszi! (De lehet, hogy szilveszter lesz belőle…:))

Ennyi voltam, sziasztok!