Legnépszerűbb bejegyzés: 1 nézővel. Miközben az egyik legjobb barátomé Magyarország egyik legolvasottabb blogja, az enyémen néha-néha el-elkallódik pár ember. Ami persze nem baj, így legalább nem érzek késztetést arra, hogy minden nap írjak. Ugyanakkor látom a pozitív oldalát is annak, amikor valaki naponta blogol, mivel évekkel később visszaolvasva belepillanthat a saját “évekkel ezelőtti” lelki világába. Ezért is írok most.
Tulajdonképpen ebbe a pillanatban bőszen körmölnöm kéne az olvasónaplóimat három nyáron elolvasott könyvről. Hát ez idén kimarad, kedves magyartanárnéni. Ajj nagyon jól tudja, hogy a normális gyerekeknek nincs idejük nyáron olvasónaplót írni. Pláne 3 könyvről… Ugyan már… Most itt üljek este 11-kor, és másoljam le szépen a netről a mindenki által használt oldalakról ugyanazt az elemzést átfogalmazva? Nincs túl sok értelme. Az a baj, hogy ezt nem látják be a tanárok.
Nem tudom, ki találta ki ezeket a kötelező olvasmányokat, vagy, hogy mikor, de tutira nem értett a gyerekekhez. Vagy mára vált annyira elavulttá az a lista, hogy egyszerűen képtelenek lettünk arra, hogy a százvalahány évvel ezelőttiek nyelvezetén olvassunk olyan történeteket, amiket egy mai fiatal egyáltalán nem képes feldolgozni. Persze, sok bennük a mondanivaló, meg az egyetemes érték… Bla, bla… De én azt mondom, inkább fordítsa olyanra az idejét a gyerek, ami igazán érdekli, és főleg: amit szeret!
Azt nem mondom, hogy a gyerekek egyáltalán ne olvassanak. (Sajnos van köztük nem is kevés olyan, aki nem teszi… Azt sem zárnám ki, hogy a kötelező olvasmányok állandó nyomása miatt…) Szerintem tartozunk annyival az anyanyelvünknek, hogy ne csak interneten, vagy újságot olvassunk, hanem könyvet is. De hiába kéri a tanár, hogy olvassa el a gyerek az Úri murit Móricz Zsigmond bácsitól, hogyha százszor szívesebben olvassa Harry Potter történeteit, amik mai nyelven szólnak hozzá, egy olyan világról, amit ismer, és szeret. Jó lenne, ha ezt több ember érné fel ésszel. Amikor idősebb lesz, biztosan hozzá fog nyúlni a klasszikusokhoz; a saját magyartanárom mondta, hogy alig emlékszik rá, miket olvasott gyerek korában, de azt tudja, hogy amikor 30 éves fejjel vette kézbe Kosztolányit, mennyire tetszett neki, és hogy fiatal korában mennyire nem. NEM LEHET erőltetni! Nem éri meg… :)
/Csak zárójelben jegyzem meg, hogy tavaly év végén 3.9-re kaptam 5-öst a bizonyítványomba, mivel: nem voltam hajlandó egész évben egyetlen egy kötelező olvasmányt sem elolvasni, viszont én írtam az iskolai drámanapra az osztályom színdarabját. Persze, helytelen dolog. Ejnye-bejnye. De ettől még nem érdekel! :D Én a 4-essel is kiegyeztem volna, de csak örülni tudok az 5-ösnek. (Ráadásul adott volna 4-est annak a diákjának, aki megírt egy komplett színdarabot, és (mondjuk) a legsikeresebbé vált a dráma napon?! :D)/ Idén nem szakítom meg a hagyományt, olvasónapló kihúzva. Menjünk tovább. :D
Tizenkettedikes fejjel egyszerűen nem értem az oktatási rendszert. Itt állok összesen 8 tantárggyal, és tökéletesen boldog és kiegyensúlyozott vagyok. El is mondom gyorsan, mik ezek:
- Matematika – számolni tudni kell, mellesleg érettségi tantárgy (Bár a felső szinten történő művelését nem értem, miért kérdezik az érettségiben, egyszerűen felesleges dolog pl. a logaritmussal, hatványokkal, és egyéb borzalmakkal történő foglalkozás, a való életben egyszerűen NINCS RÁ SZÜKSÉGED! Ha meg a munkához kell, elvileg arra van a felsőoktatás, hogy ezeket megtanítsa neked.)
- Magyar – beszélni tudni kell, érettségi tantárgy (De a verselemzést néha túlzásba viszik.)
- Történelem – ne vesszen el a kultúra, tudj róla, honnan jöttél (Bár én százszor többre értékelném azt, ha a mi korunkban játszódó igenis fontos eseményekről tanulnánk, és nem azzal foglalkoznánk, amin már úgysem tudunk változtatni.)
- Biológia – tudd, miből áll a tested, miben élsz (Az idei anyagot végre értékelem a biológiában (emberi test), az eddigieket egyszerűen nem tudtam megérteni: miért kell tudnia egy átlag embernek azt, hogy mi az a miozin, a citozin és egyéb baromságokat. Ahelyett, hogy megtanulnánk pár hasznos dolgot, hogy például megtudd, mitől vagy beteg, hogyan tudsz segíteni magadon, másokon. Azt sem értem, elsősegély tantárgy miért nincs. Esetleg néhány akupresszúrás pontot. Ezeket nem értem, miért nem tanítják, hogyha a tudomány már ismeri, és használja is őket?)
- Nyelv – beszélj más nyelven is, érettségi tantárgy (Bár nem értem a mai embereket, akik azt hangoztatják, hogy “Tudjál nyelveket, mert nem fognak megérteni külföldön!” /és kétségbe vannak esve, hogy valami statisztika szerint a magyarok beszélnek legkevésbé más nyelven/, közben pedig óvva intenek attól, hogy elhagyd Magyarországot…) Hál’ Istennek, én most csak egyet tanulok.
- Média – ez is szükséges a mai világban, főleg megtanítani a gyerekeket okosan internetezni, vagy, hogy olyan filmeket lásson, amit érdemes
- Testnevelés – bárki bármit mond, heti legalább egy óra testmozgás mindenféleképpen szükséges
- Ének – ének-zenei suli vagyunk (Egyébként bizonyított a zenei nevelés hasznossága, úgyhogy örülök neki. Ráadásul az énektanárunkat imádom!)
Na jó, lehet, hogy nem vagyok 100%-ig elégedett a tantárgyakkal, dehát kicsi vagyok még, én nem tudok rajta változtatni.
Egyszerűen sajnálom az alattam járó embereket, akiket feleslegesen traktálják a fizikával, kémiával, biológiával. Úgysem fognak belőle megjegyezni semmit az ég világon! Sem a periódusos rendszerről, sem a fehérjék bázissorrendjéről, sem a sebesség kiszámításáról, csak ha ezzel szeretnének foglalkozni! Ha érdekli a gyereket, szereti csinálni, hagy csinálja! Egyébként? Időpazarlás! Fordítsa olyanra az idejét, ami szükséges és fontos neki!
Persze meg kell tanítani, hogy ne öntse össze a sósavat a hipóval (bár mégis ki csinálna ilyet?), meg nagyon jó, amikor ki tudjuk számolni egy kocsi sebességét, csakhogy senkit nem érdekel! Helyette inkább tanítsák meg a kis nebulóknak, hogy ne lépjenek rá az úttestre, amikor jön a kocsi, reménykedve, hogy megáll előtte, mert nem fog, nem kell neki! Meg lehetne előzni a balesetek x százalékát, ha már az iskolában megtanítanák a gyerekeknek a KRESZt, és nem úgy ültetnék rá őket a biciklire 6 évesen, hogy “Nesze, fiam, tekerjé’ a vakvilágba! Majd megállnak a kocsik!”
A többire ott a felsőoktatás! (A következő cikkem tárgya.)
Na remélem, senkit nem zaklattam fel az írásommal, és ha gyerekként olvasod ezt, abba ne hagyd a tanulást, csak mert ezt elolvastad, csak kicsit értékeld át magadban a dolgokat: mi az, amit szeretsz, és mi az, amiben kicsit alábbhagyhatsz a gürizéssel. Cső néktek
