MoOoR

Igen, jól olvastad: már franciául is tudok! :DD

És ma van a névnapom! Nagyon jól esett az emberek pozitív hozzáállása a dologhoz. No meg persze látni, mennyien szeretnek, és hogy kiknek vagyok igazán fontos. Ez a szám évről évre nő! Örülök neki. :)

Persze ezt a 18. szülinapomon is megtapasztaltam, amikor sikerült egy laza 20 fős kis társaságot összehozni! :)
Azért írok emlékeztetőt, hogy évekkel később is tudjam, kik voltak a szülinapomon! Ha érdekel, olvasgass, ki tudja, hátha a keresztnevek közül valamelyik annyira megtetszik, hogy még a gyermekednek is azt fogod adni! ;D Ha nem, hagyd ki, olvass utána!
Közös bulink volt Darcipánnal, aki 2 nappal előttem született – ugyanott, ahol én. Hogy mi az érdekes ebben? Hogy 14 évig nem is tudtunk egymásról, két külön városban is éltünk, aztán kilencedikben osztálytársak lettünk, és mára már nagyon jóban vagyunk, és még a szalagavatón is ő lesz a párom az egyik táncban.  Így elhatároztuk, hogy a 18-as az egy közös buli lesz – ki tudja, hátha megőrizzük ezt a hagyományt… ;P

Első nap – azaz Dara szülinapján (kedden) a következőket láttuk vendégül: Viktor, Ákos, Peti, Szkendi, Krisztián, Kati, Juszti,  Zsuzsi, Lali, Móni, Liza, Dóri, Blanka K, Laci
Ebből másnapra maradtak: Viktor, Ákos, Peti, Kati, Lali, Liza, Dóri, Laci
Estére pedig: Lali, Kati, Peti, Ákos, Viktor, Laci (?), + Berta!

Éjfélkor tortáztunk, és átbuliztuk az éjszakákat kint a kertünkben! Eléggé elfáradtak a 2napos bulizásban, így a második éjszaka mind hazamentek. De mind nagyon jól éreztük magunkat! És a szülinapom csak most kezdődött igazán…

Csütörtök délutánra vártam az osztály másik felét, akik nem az “igazán bulizós arcok” /azóta megváltoztak ők is… :D/, velük is megünnepeltük, családiasabb körben. Nagyon aranyosak voltak, “hűtöttek” nekem tortát áfonyajégkrémből és vaníliafagyiból, az alján egy vastag csokiréteggel és gabonapehellyel… Mmmm… Még most is érzem azt az ízkavalkádot… :)) Kaptam tőlük egy kötényt, amin egy izmos felsőtest van, mondván: ez a cél… :D (Itt volt: Kitti, Lili, Marcsi, Blanka – Vera és Bancsi nem tudtak eljönni családi program miatt… De Bancsitól kaptam egy tengeri sünt, amit a szülinapomon talált!)

A névnapunkat is hasonlóképp ünnepeltük – az utóbbi társasággal. Most pénteken. Ezt Blankáéval tartottuk együtt. Lili csinált gesztenyés hütit oltári mennyiségű vaníliasodóval, Vera meg Bancsi pedig sütöttek, és az is nagyon finom volt! Blankáéknal voltunk, és Fück-höz kell felcsöngetni, tehát innentől mindannyian tudunk franciául: what the fück? :D
Tehát előre megünnepeltük, de azért ma is kaptam sütit, meg muffint, meg madártejet, meg csokit - sokat!, és nem feleltettek magyaron. Köszönöm! :D

Nemsoká Disney maratont tartunk, majd arról is beszámolok! :))

Beteg vagyok. Megint. :(
Furcsa mód nagyon sokszor vagyok beteg. Ez nem jó dolog…

Oké, oké, eddig rá lehetett arra fogni, hogy nem viszek be elég vitamint a szervezetembe, az immunrendszerem K.O., ezért nyelek be minden vírust. A fél évvel ezelőtti betegségem óta viszont naponta multivitamin pezsgőtabletta, vagy Ca, vagy Mg, sőőőt igyekeztem naponta legalább 1 gyümölcsöt, vagy zöldséget elfogyasztani, hogy erősödjek. Nem. Ismét felütötte a  fejét egy vírus/baci, ami ledöntött a lábamról.

Rendben, persze, hogy mindent elkapok, semmilyen testmozgást nem végzek! Erre a hónapra vettem egy bérletet az egyik helyi konditerembe, ami a legkorszerűbb gépekkel van felszerelve, és szeretek is oda járni, csakhogy nem tudok, mivel mióta megvettem a bérletet, 2-szer sikerült hosszabb időre távol maradnom mindenkitől, ugyanis ismét beteg vagyok – ma is.

Hétfőn “Így jártam anyátokkal”-t néztem, és sikerült megtanulnom Lily-től, hogyha gyomorbajunk van, csak annyit mondunk: “Nem vagyunk jól” – különben az emberek elképzelik! Csakhogy ezt rajtam kívül senki nem értette, tehát így hangzott el a legtöbb beszélgetés:

- Szia!! Mi a baj?
- Nem vagyok jól.
- Jó, jó, de mi a baj?

Most komolyan azt várják az emberek, hogy írjam le nekik, milyen undorító módon távozik belőlem a cuccos alul és fölül? Legszívesebben rávágnám az ilyenekre, hogy: HÁNYOK ÉS FOSOK HA ENNYIRE ÉRDEKEL! – De helyette “elegánsabban” fejezem ki magam:

- Émelygek, és megy a hasam.
- Szóval fosol?? :DD

-.-”

Komolyan nem értem, mitől van. Míg a megfázások okát gyakran fel tudom idézni: tegnap este nem vettem zoknit, jóhogy tízpercenként járok mosdóba… De amikor egy héten keresztül “nem vagyok jól”, és még a doki sem tudja megmondani, mi a bajom, akkor azért felmegy bennem a pumpa. Mert ha rá lehetne fogni a stresszre: akkor már a második iskolamentes napon meg kellett volna szűnnie! De neeeeem…!

El vagyok keseredve, mivel ez a legjobb évem, igazán nem akarok belőle egy percet sem elhalasztani (pláne, hogy imádom az osztályt), és felidegesít /majdnem csúnyát írtam/, hogy nem lehetek velük! :’(

Viszont jó oldala is van: olyan fordult elő velem ezalatt az egyhetes diétán, ami eddig sosem: meglátogattak!! :DD
Kitti (akié az egyik leglátogatottabb blog), és Ella voltak olyan édik, hogy eljöttek, és elhozták nekem a leckét! Nagyon meghatódtam. Ó, és még sütit is hoztak nekem! :)) Imádom őket!

U.i.: elhatároztam, hogy megváltozom egy picit. Ezalatt azt értem, hogy igyekszem ízesebbre venni a figurát, ami a következőket takarja:

- leszokni a csúnya beszédről
- elmenni logopédushoz, hogy rendbe rakja az “sz”-betűim
- elkezdeni készülni az érettségikre: rendet rakni a tankönyveim között, mi az, ami kell még, mi az, ami padlásra mehet
- nyelvvizsga komoly tervbe van véve: most már tényleg meg kéne csinálni /egy baj van ezzel, hogy tavasszal volt a kezemben utoljára német könyv/
- többet olvasni – és ezalatt szépirodalmat értek – nem csak magyart!
- többet gyakorolni a médiával kapcsolatos dolgokat – film felvétel, vágás, stb… ja és megtekintés is! felütni az “1000 film amit látni kell” könyvet, és elkezdeni

Egy a baj mindezzel: nem tudom okosan beosztani az időmet. Fogászatra is áprilisban kellett volna már mennem, de a mai napig nem jutottam el. Szégyellem magam, de ez van… Nem baj, van egy listám, szabjunk egy határidőt: szalagavató? Áh, nem… Karácsony! Az megteszi! (De lehet, hogy szilveszter lesz belőle…:))

Ennyi voltam, sziasztok!

Legnépszerűbb bejegyzés: 1 nézővel. Miközben az egyik legjobb barátomé Magyarország egyik legolvasottabb blogja, az enyémen néha-néha el-elkallódik pár ember. Ami persze nem baj, így legalább nem érzek késztetést arra, hogy minden nap írjak. Ugyanakkor látom a pozitív oldalát is annak, amikor valaki naponta blogol, mivel évekkel később visszaolvasva belepillanthat a saját “évekkel ezelőtti” lelki világába. Ezért is írok most.

Tulajdonképpen ebbe a pillanatban bőszen körmölnöm kéne az olvasónaplóimat három nyáron elolvasott könyvről. Hát ez idén kimarad, kedves magyartanárnéni. Ajj nagyon jól tudja, hogy a normális gyerekeknek nincs idejük nyáron olvasónaplót írni. Pláne 3 könyvről… Ugyan már… Most itt üljek este 11-kor, és másoljam le szépen a netről a mindenki által használt oldalakról ugyanazt az elemzést átfogalmazva? Nincs túl sok értelme. Az a baj, hogy ezt nem látják be a tanárok.

Nem tudom, ki találta ki ezeket a kötelező olvasmányokat, vagy, hogy mikor, de tutira nem értett a gyerekekhez. Vagy mára vált annyira elavulttá az a lista, hogy egyszerűen képtelenek lettünk arra, hogy a százvalahány évvel ezelőttiek nyelvezetén olvassunk olyan történeteket, amiket egy mai fiatal egyáltalán nem képes feldolgozni. Persze, sok bennük a mondanivaló, meg az egyetemes érték… Bla, bla… De én azt mondom, inkább fordítsa olyanra az idejét a gyerek, ami igazán érdekli, és főleg: amit szeret!
Azt nem mondom, hogy a gyerekek egyáltalán ne olvassanak. (Sajnos van köztük nem is kevés olyan, aki nem teszi… Azt sem zárnám ki, hogy a kötelező olvasmányok állandó nyomása miatt…) Szerintem tartozunk annyival az anyanyelvünknek, hogy ne csak interneten, vagy újságot olvassunk, hanem könyvet is. De hiába kéri a tanár, hogy olvassa el a gyerek az Úri murit Móricz Zsigmond bácsitól, hogyha százszor szívesebben olvassa Harry Potter történeteit, amik mai nyelven szólnak hozzá, egy olyan világról, amit ismer, és szeret. Jó lenne, ha ezt több ember érné fel ésszel. Amikor idősebb lesz, biztosan hozzá fog nyúlni a klasszikusokhoz; a saját magyartanárom mondta, hogy alig emlékszik rá, miket olvasott gyerek korában, de azt tudja, hogy amikor 30 éves fejjel vette kézbe Kosztolányit, mennyire tetszett neki, és hogy fiatal korában mennyire nem. NEM LEHET erőltetni! Nem éri meg… :)

/Csak zárójelben jegyzem meg, hogy tavaly év végén 3.9-re kaptam 5-öst a bizonyítványomba, mivel: nem voltam hajlandó egész évben egyetlen egy kötelező olvasmányt sem elolvasni, viszont én írtam az iskolai drámanapra az osztályom színdarabját. Persze, helytelen dolog. Ejnye-bejnye. De ettől még nem érdekel! :D Én a 4-essel is kiegyeztem volna, de csak örülni tudok az 5-ösnek. (Ráadásul adott volna 4-est annak a diákjának, aki megírt egy komplett színdarabot, és (mondjuk) a legsikeresebbé vált a dráma napon?! :D)/ Idén nem szakítom meg a hagyományt, olvasónapló kihúzva. Menjünk tovább. :D

Tizenkettedikes fejjel egyszerűen nem értem az oktatási rendszert. Itt állok összesen 8 tantárggyal, és tökéletesen boldog és kiegyensúlyozott vagyok. El is mondom gyorsan, mik ezek:

• Matematika – számolni tudni kell, mellesleg érettségi tantárgy (Bár a felső szinten történő művelését nem értem, miért kérdezik az érettségiben, egyszerűen felesleges dolog pl. a logaritmussal, hatványokkal, és egyéb borzalmakkal történő foglalkozás, a való életben egyszerűen NINCS RÁ SZÜKSÉGED! Ha meg a munkához kell, elvileg arra van a felsőoktatás, hogy ezeket megtanítsa neked.)
• Magyar – beszélni tudni kell, érettségi tantárgy (De a verselemzést néha túlzásba viszik.)
• Történelem – ne vesszen el a kultúra, tudj róla, honnan jöttél (Bár én százszor többre értékelném azt, ha a mi korunkban játszódó igenis fontos eseményekről tanulnánk, és nem azzal foglalkoznánk, amin már úgysem tudunk változtatni.)
• Biológia – tudd, miből áll a tested, miben élsz (Az idei anyagot végre értékelem a biológiában (emberi test), az eddigieket egyszerűen nem tudtam megérteni: miért kell tudnia egy átlag embernek azt, hogy mi az a miozin, a citozin és egyéb baromságokat. Ahelyett, hogy megtanulnánk pár hasznos dolgot, hogy például megtudd, mitől vagy beteg, hogyan tudsz segíteni magadon, másokon. Azt sem értem, elsősegély tantárgy miért nincs. Esetleg néhány akupresszúrás pontot. Ezeket nem értem, miért nem tanítják, hogyha a tudomány már ismeri, és használja is őket?)
• Nyelv – beszélj más nyelven is, érettségi tantárgy (Bár nem értem a mai embereket, akik azt hangoztatják, hogy “Tudjál nyelveket, mert nem fognak megérteni külföldön!” /és kétségbe vannak esve, hogy valami statisztika szerint a magyarok beszélnek legkevésbé más nyelven/, közben pedig óvva intenek attól, hogy elhagyd Magyarországot…) Hál’ Istennek, én most csak egyet tanulok.
• Média – ez is szükséges a mai világban, főleg megtanítani a gyerekeket okosan internetezni, vagy, hogy olyan filmeket lásson, amit érdemes
• Testnevelés – bárki bármit mond, heti legalább egy óra testmozgás mindenféleképpen szükséges
• Ének – ének-zenei suli vagyunk (Egyébként bizonyított a zenei nevelés hasznossága, úgyhogy örülök neki. Ráadásul az énektanárunkat imádom!)

Na jó, lehet, hogy nem vagyok 100%-ig elégedett a tantárgyakkal, dehát kicsi vagyok még, én nem tudok rajta változtatni.
Egyszerűen sajnálom az alattam járó embereket, akiket feleslegesen traktálják a fizikával, kémiával, biológiával. Úgysem fognak belőle megjegyezni semmit az ég világon! Sem a periódusos rendszerről, sem a fehérjék bázissorrendjéről, sem a sebesség kiszámításáról, csak ha ezzel szeretnének foglalkozni! Ha érdekli a gyereket, szereti csinálni, hagy csinálja! Egyébként? Időpazarlás! Fordítsa olyanra az idejét, ami szükséges és fontos neki!
Persze meg kell tanítani, hogy ne öntse össze a sósavat a hipóval (bár mégis ki csinálna ilyet?), meg nagyon jó, amikor ki tudjuk számolni egy kocsi sebességét, csakhogy senkit nem érdekel! Helyette inkább tanítsák meg a kis nebulóknak, hogy ne lépjenek rá az úttestre, amikor jön a kocsi, reménykedve, hogy megáll előtte, mert nem fog, nem kell neki! Meg lehetne előzni a balesetek x százalékát, ha már az iskolában megtanítanák a gyerekeknek a KRESZt, és nem úgy ültetnék rá őket a biciklire 6 évesen, hogy “Nesze, fiam, tekerjé’ a vakvilágba! Majd megállnak a kocsik!”
A többire ott a felsőoktatás! (A következő cikkem tárgya.)

Na remélem, senkit nem zaklattam fel az írásommal, és ha gyerekként olvasod ezt, abba ne hagyd a tanulást, csak mert ezt elolvastad, csak kicsit értékeld át magadban a dolgokat: mi az, amit szeretsz, és mi az, amiben kicsit alábbhagyhatsz a gürizéssel. Cső néktek